A zalaszentgróti ALdeMA almáspince mutatkozott be a Zalaszentgrót magazin 2023. októberi számában a Zala-völgyi Nyitott Portákat bemutató sorozat részeként.
Györkös Dezső büszkén indítja beszélgetésünket azzal, hogy idén 85 éves, most kapta meg vasdiplomáját, és Magdival ez évben ünneplik a hatvanadik házassági évfordulójukat. Ilyen hegycsúcsmagasságból nehéz a talajról kezdeni, azaz felgöngyölíteni a kezdeteket. Aztán ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, azon kapom magam, hogy elröppent az idő, a kérdések és válaszok karöltve gurultak egymás után, le sem tagadhatná vendéglátóm a pedagógiában eltöltött évtizedeit. – Hogy indult ez a nagyívű életpálya? – Tanítottam kisebb iskolában, nagyobb iskolában, voltam járási tanulmányi felügyelő, osztályvezető, kémia szakfelügyelő, járási úttörőtitkár, iskolaigazgató a helyi általános iskolában – emlékezik vissza az indulás éveire. Huszonkét éves koromban már megtapasztalhattam az élet adta kihívásokat, amikor Bókaházán a teljes felső tagozatban tanítottam minden tantárgyat az ének kivételével. Máig is meghatja az a bizalom, amit ennek kapcsán tapasztalt. – Hogy jött az almás a „képbe”? – Miután nyugdíjba mentünk, nagy elhivatottsággal kezdtünk bele Magdival az almaültetvény létrehozásába is. Nem volt idegen számunkra az agrárium, hiszen gyerekként sokat segítettünk mindketten a szüleinknek a háztáji gazdálkodásban. A kárpótlásban megvásárolt 10 hektár föld hasznosításához pedig egy ausztriai tanulmányút adta az ötletet. Megcsodáltunk akkor egy almaültetvényt, elhatározásra jutottunk, amit ’97-ben egy sikeres pályázat után 2,5 hektár betelepítése követett. Mindenféle továbbképzési programokon vettünk részt mindketten, szakkönyveket olvastunk, eszmét cseréltünk a már régebb óta e területen foglalatoskodó gazdákkal. Nőtt a tudás a fákkal és a betelepített területtel együtt – nosztalgiázik mosolyogva. Dezső szerint olyan egyébként az almatermesztés, mint az oktatói munka. A gyerek segítése, a mindennapos felügyelete fejlődésüknek, ugyanolyan mint a gyümölcstermesztés. Olyan szempontból, hogy mindkettő meghálálja a törődést, az odafigyelést, vallja az örök pedagógus. – Milyen szempontok szerint választottátok ki a fajtákat, és milyen szabályokhoz alkalmazkodtok a növényvédelemben? – Részt veszünk az Agrár Környezetgazdálkodási Programban, itt meghatározzák a felhasználható szereket, a várakozási időket és a leszüretelt gyümölcsöt is ellenőrzik. A fajtákat a saját ízlésünkhöz és vevőinkéhez igazodva válogattuk ki. Terem nálunk Golden, Royal gála, Jonagored, Jonica, Jonagold, Idared – soroja a gazda. – A nem kelendő almát hogy hasznosítod? – Jó a kapcsolat más portákkal, az almalevet például a Csáford-völgyi Natúr Pont készíti nekünk, sokáig eltartható termékkel bővítve a kínálatunkat. A cefrének eladott termés mellett jövőre almaecettel szeretnénk előrukkolni, ami a gyermekkorunkat is idézi, és elvitathatatlan egészségmegőrző tulajdonságokkal rendelkezik. – Hol és hogyan értékesítetek? – Akkor, amikor már 3 hektárra növekedett a termőre fordult állomány területe, elindult az iskolaalma-program, ami lefedte a kapacitásunk nagy részét. A program megszűnésével előtérbe került a kiszállítás a környező településekre, ami nagy segítség volt az idősödő lakosság számára. A kor előrehaladtával, a Nyitott Porta-hálózatba lépéssel, valamint a zalaszentgróti volt Károlyi-pince megvásárlásával aztán a törzsvevők és a helyi lakosság igényeinek kiszolgálása került a figyelem középpontjába. Ezen a helyszínen pedig minden érdeklődőt nagy szeretettel és friss almával várok minden pénteken 14 és 17 óra között. A hálózat oszlopos tagja a porta, előnyösnek érzik az összefogást, mert motiválja a termelőket és agroturisztikai szolgáltatókat. A közérdeket fontosabbnak tartja a sajátjánál, hiszen rábeszéli a vevőt, hogy csak egy hétre való mennyiséget vigyen haza, a többit ő majd a pincében betárolja, így mindig friss, roppanós gyümölcs kerülhet az asztalra. Mert minden nap egy alma, orvosát a háztól távol tartja! Sebestyén Csilla Megjelent a Zalaszentgrót, a térség magazinja 2023. októberi számában
