A zalaszentgróti LídRind Porta mutatkozott be a Zalaszentgrót magazin 2023. novemberi számában a Zala-völgyi Nyitott Portákat bemutató sorozat részeként.
Találkozásunkkor azonnal Tarsoly Lídiának szegezem a kérdést, mert annyira foglalkoztat. – Hogy fér össze a kolbásztöltés és az a fiatal nő, aki helyes bocis fotókat posztol a közösségi médiában? – Gyerekként szoktunk bele ebbe az életformába, hiszen majdhogynem a vágóhídon nőttünk fel Türjén illetve Nemesszentandráson. Én akkor 6 éves voltam, a testvérem pedig 8. És míg mások a piros kisautón civakodtak, mi a slagot adtuk kézre a disznó mosásához, vagy épp indultunk a kisborjút ellátni – eleveníti fel a korai éveket. Hentes szakmáját gyakorolva húsáru-előállítással és -kiszállítással foglalkozott a családfő; húsboltot is üzemeltettek. Mint minden szektorban, itt is bekövetkeztek a változások, jöttek az új szabályozások, amiket már nem volt rentábilis megvalósítani. A család igényeinek kielégítésére álltak át, immáron egy vágóhíddal, és közben növekvő felelősséggel ruházták fel a gyerekeket, hiszen ahogy cseperedtek, úgy gyarapodott a tudásuk is. A majorban teltek a gyermekévek, sertések, borjúk, bikák, tehenek között. Míg Lídia édesapja mellett tüsténkedett a vágóhídon, testvére édesanyjának segített az állatok ellátásában, tehát az „erőviszonyokat” is a feladatokhoz igazították. Az általános iskolában eleinte ez gúnyolódásra is okot adott okot, mert milyen dolog a szülőkkel és a gazdaság állataival időzni… Bár Lídia sem gondolta, hogy későbbiekben meghatározó lesz az a tudás, ami oly természetességgel tapadt rá. Visszatérve az eredeti kérdéshez, azért voltak olyan érzelmi kötődések, amelyeknek köszönhetően egy tehén például „szent állat” lett, és – kiválasztott lévén – végigkísérte Lídia felnőtté válását. – Mikor jött el az az idő, amikor világossá vált számodra az, hogy átveszed a stafétát, és önálló gazdálkodásba kezdesz? – Először az állattenyésztés, -feldolgozás, termékelőállítás után, a tízes éveim végén járva, a főiskola alatt s után, az értékesítésbe tanultam bele, így minden területét átláttam ennek, és egyre jobban kezdett zavarni, hogy az emberek, különböző hangzatos reklámszövegek ellenére nem azt eszik, amit én is a saját asztalomra raknék – mondja Lídia teljes hévvel. Ő is megtapasztalta persze azt, amit minden kezdő vállalkozó megtapasztal, de mára minden a helyére került, és támogató partnerrel kiegészülve elindult azon az úton, amit kívánt magának. – Hol értesültél a Nyitott Porta- hálózatról? – Önkéntesként sokat segítettem a Zalai Hazatérők Egyesületénél, és rajtuk keresztül hamar beleláttam ebbe a kezdeményezésbe – mesélte a multifunkciós pénzügyes. Az ötlethez megjött a lehetőség is itt, valamint szerencsés együttállás, hogy párja sok mindenhez ért, így két év alatt hatalmasat fejlődött a porta. Nemcsak a hűtőkamra és az eszközpark, hanem a téliesített, látványos terasz is hívogatja a vendéget, és télen is ideális helyszínt biztosít a gyerekekre szabott, élményközpontú élelmiszer -előállításnak. A programon részt vevők, akik most disznósajtot töltenek vagy marhahúsból készítenek hamburgerpogácsát, amit megsütnek és elfogyasztanak, mindig nagyon lelkesek. Lídia így szeretné a gyerekeket a természetközeli élettel megismertetni, szembe menni azzal a városi irányzattal, hogy a hús a hűtőpultban, zacskóban „terem”. – Vajon miért nem terjedt el a marhahúsfogyasztás mifelénk? – Azt gondolják a háziasszonyok, hogy órákig ott kell állni mellette, és a mai felgyorsult életvitelbe ez nem fér bele. Félnek tőle, mert ez van a köztudatban. Mondjuk egy marha Stroganoff például készülhet rostélyosból, hátszínből vagy lapockából, nem kötelezően csak bélszínből. Két fontos tényező van csupán, pácolás (ami elég, hogy ha 1-2 óráig tart), s a friss alapanyag. 1,5- 2 kiló húst bepácolva, szeletelve vagy kockázva (azért kell ennyi egy 4 tagú családnak, mert az illatra a szomszéd is átjön), sózva, borsozva és tejjel leöntve kell a hűtőben tárolni, lezárva. A művelet, zsíron, hagyma pirításával folytatódik, erre kerül a tejtől lemosott hús, egy-két kanál liszt, amivel összeforgatjuk, kap egy kérget, vízzel fel kell engedni, ízlés szerinti zöldekkel fűszerezni, savanyú uborkával, gombával, kis mustárral befejezni – mondja el a kipróbált vasárnapi ebéd receptjét a házigazda. Szó volt még füstölési fortélyokról, a városból kivonuló ember függőségmentes életéről, önellátásról és még sok minden másról, de kóstolásra csábított a füstölt marhakolbász, amit vittem magammal „vásárfiaként”. Sebestyén Csilla Megjelent a Zalaszentgrót, a térség magazinja 2023. novemberi számában
